Amerikai nagykövet: Nem maradhatunk csendben, ha az Egyesült Államokat támadja egy NATO-tag

Az Egyesült Államok külügyminisztériumának szóvivője is említést tett a nyilatkozatháborúról, amely az Egyesült Államok budapesti nagykövete és Szijjártó Péter között indult el a héten. Miután David Pressman interjút adott a Politicónak, kitérve a magyar kormány ukrajnai háborút illető, oroszbarátnak tűnő nyilatkozataira, a magyar külügyminiszter kijelentette, hogy érdektelen, hogy mit állít az amerikai diplomata, és egyébként sem feladata egy nagykövetnek az őt fogadó ország belügyeibe beleszólni.

Erre Pressman után az amerikai külügyminisztérium is reagált, kiállva az amerikai érdekeket és értékeket képviselő nagykövet mellett. A külügyminisztérium szóvivője, Ned Price közölte, hogy a történteket nem nevezné „csetepaténak” (kerfuffle), bár azt nem mondta, minek minősítené az egymásra reagáló nyilatkozatokat.

Csütörtökön Pressman a New York Timesnak nyilatkozott, a cikk szerint a nagykövet ellenséges terepen találta magát. Pressman felidézte azt az esetet, amikor a Dunán, gumicsónakról mutatott fel két férfi egy halálfejes transzparenst, azzal az angolul és magyarul leírt kísérőszöveggel, hogy „Pressman úr, ne gyarmatosítsa Magyarországot a maga halálkultuszával”.

A feszültség már azelőtt érezhető volt, hogy Pressman tavaly szeptemberben Magyarországra jött volna – ahol a protokoll általános szabályaitól eltérően a magyar Külügyminisztérium államtitkár helyett csak főosztályvezetőt küldött a fogadására.

A hűvös fogadtatás előzménye, hogy Pressman a szenátusi meghallgatáson kijelentette, „Magyarországon hanyatlik a demokrácia, és szembe kell nézni a magyar kormány feletti orosz befolyással”, és a kínai befolyást is aggasztó folyamatként említette. Korábban hasonló, rendkívül kemény nyilatkozat nem lett volna elképzelhető, az utóbbi időben azonban már nem váratlan a magyar–amerikai viszony ismeretében, különösen az Oroszország által Ukrajna ellen indított háborúval kapcsolatos magyar kormányzati nyilatkozatok fényében.

Pressman azt mondta, hogy hanyatlik a demokrácia, a jogállamiság, de ez a kifejezés eufemizmus: elfedi azt a szándékosságot, ami az igazságszolgáltatás befolyásolása vagy a sajtószabadság szisztematikus leépítése mögött áll. Szerinte erről kell majd beszélni kormányzati szereplőkkel, de a civil szervezeteket is támogatni kell, hogy részt vehessenek a demokratikus folyamatokban.

Ez tehát megadta az alaphangot, amely a jelek szerint azóta sem változott Budapest és Washington, közelebbről Szijjártó és Pressman között. A melegségét nyíltan vállaló, állomáshelyére férjével és két gyerekével érkezett nagykövet arról is beszélt, hogyan kezdődik sok beszélgetése a magyar állam képviselőivel:

„Nagykövet úr, örülök, hogy láthatom, tudom, ön a genderkérdésről szeretne beszélni” – idézte fel Pressman a New York Timesnak. „Ilyenkor félbeszakítom őket és elmondom, hogy nem, igazából Magyarország és Putyin kapcsolatáról szeretnék. Ők mindig a kulturális háborúról akarnak beszélgetni, miközben mi arról a háborúról szeretnénk párbeszédet, amelyik itt van a szomszédban.”

Különösen aggasztónak találta Pressman a magyar Nemzeti Információs Központ jelentését, amely kémhálózatként mutatott be több amerikai állampolgárt, az Action for Democracyval és a rajta keresztül a magyar ellenzék közelébe ért támogatási pénzekkel kapcsolatban.

Nem lehetünk csendben, ha az Egyesült Államokat támadja egy NATO-szövetséges

– idézte a New York Times Pressmant.

Megjegyezte, hogy miközben Szijjártó rendszeresen minősít kritikus kijelentéseket belügyekbe való beavatkozásnak, addig Orbán Viktor maga megy az Egyesült Államokba és kampányol így. (Ezzel Pressman Orbán megjelenésére utalt a konzervatív CPAC texasi konferenciáján.)

Azt is vitatja, hogy ezek, a valóban belügyeket érintő megnyilatkozások lennének a részéről: „Tisztelettel megjegyzem, mi nem tekintjük pusztán Magyarország belpolitikai fejleményének az európai határok átrajzolására irányuló orosz törekvéseket” – írta Pressman a Twitteren.

Nyilatkozata arra utal, hogy ennek a törekvésnek lehet a része az is, ahogyan a Kreml propagandája megjelenik a magyar kormányhoz köthető körök által ellenőrzött médiumokban is. Az ott „rutinszerűen megjelenő Amerika-ellenes hangok aggasztják az Egyesült Államokat” – mondta Pressman a New York Timesnak, amely a magyar külügyminisztériumhoz is fordult, ám ott nem reagáltak a lap megkeresésére.